A szifó
Ország: Állatok
Törzs: Gerinchúrosok
Altörzs: Gerincesek
Osztály: Csontos halak
Rend: Fogaspontyalakúak
Család: Elevenszülő fogaspontyfélék
Élőhelyei:
Közép-Amerika északi, pontosabban, mint azt neve is mutatja, Mexikóból származik. Egy magyar botanikus, Heller Károly fedezte fel, de csak később jegyezte fel egy külföldi felfedező, viszont a helleri a Heller névből származik.
Megjelenés:
Alapszíne valaha olajzöld volt, testén pedig narancs vagy piros csíkok futottak végig, mára már kiszorították más színváltozatú egyedek a boltokból. A nőstény 10-11 cm-es, míg a hím a farokkal együtt 12-13 cm-es. A másik elnevését (mexikói kardfarkú hal) a hím meghosszabbodott farokúszójáról kapta, amelyet kardfaroknak hívnak. Ez a kard sok színű, nagyságú és formájú lehet. Például van fekete farokkal, és fekete karddal rendelkező egyed, lehet piros farkú, és sárga kardú egyed, amelyet fekete csík határol. Érdekessége, hogy a hím nélkül maradt csoport, vagy éppen egy öregebb hím által irányított falka van az akváriumban, akkor a legidősebb nőstény gonopódiumot növeszt, és átalakul hímmé. Habár történt már olyan eset, hogy egyszerre több nőstény is átalakult, és ezáltal a csapat nőstény nélkül maradt.
Tartás:
60 literre juthat 1 hím két nősténnyel. 1 hím két nősténnyel tökéletesen megelégszik. Szabad úszóteret is igényel, és nem igényel sok búvóhelyet, mert nem annyira félénk mint egyes molly fajok. Más érdekesség az, hogy hátrafelé is eléggé gyorsan tud úszni, sőt a násztáncot is így járja. A víz hőmérsékletére nem érzékeny (19-28°C), a víz keménysége ne legyen több 25 nk°-nál, a minimum érték 7-8 nk°, legvégül a pH 6,9-8,1 között legyen, mert szereti az enyhén lúgos vizet. Ez persze nem akadályozza meg a más elevenszülőkkel való együttlétet, sőt, kifejezetten szépek egyéb elevenszülő fajokkal. Amire számítani lehet, hogy a szifó kereszteződhet a plattival. Nagy számú utóddal örvendeztethetnek meg minket, de erről majd a szaporodás résznél. Bettával nem ajánlatos az együttartása. 3-5 évig élnek.
Étrend:
A szifóról azt lehet mondani, hogy éppúgy megeszi a műeleséget, mint az állati eredetű, vagy a növényi eredetű táplálékot. Az algákat is elfogyaszthatja, de a növényeinket is megcsipkedheti. Lehet egy nap szárított eleséget, míg a következő napon növényit, az utolsón például állati eredetű táplálékot adni neki, de fontos megjegyezni, hogy a halak a táplálék fehérjéiből szénhidrátokat, és zsírokat képesek előállítani. Emiatt figyelni/ vigyázni kell a fehérjében gazdag táplálékkokkal. A fehérjében gazdag, de szénhidrátban és zsírban szegény táplálékon is elhízhatnak. A fehérjét viszont nem lehet pótólni szénhidrátokból vagy zsírokból. Sokan nagyon sokáig etetnek műeleséggel, ami nem nagy hiba, viszont ezek nem olyan táplálóak. A száraz eledelen felnőtt ivadékok nem lesznek olyan fejlettek és nem fognak nagyszámú utódokat nemzeni, vagy ezek az utódok betegesek lesznek. A kishalakat érdemes tubifexszel etetni, hiszen a tubifex magas fehérjetartalma miatt növésre "serkenti" a kisebbeket.
Szaporodás:
Mint mondtam békés halfaj, viszont a hímek eléggé veszélyesek egymásra. Ha több hímet tartanánk együtt, akkor figyeljünk arra, hogy 1 hímre minimum 3 nőstény jusson. Általában egy jól fejlett újszülött 3-4 hónaposan ivarérett. A hím általában nem udvarol annyira intenzíven, mint egyes guppik a nőstényeiknek. A násztánc után, ha a nőstény megengedi akkor közelebb megy a nőstényhez, és spermazacskókat juttat a nőstény ivarnyílásába, amely akár 4000- 5000 spermát is tartalmazhat. Ezek a zacskók elég ragadósak, így hát huzamosabb ideig is várhatnak a nőstény ivarnyílásában, valahol felragadva, hiszen ez a spermazacskó elég masszív, ami biztosítja, hogy a kicsik akár egy hónapig is várjanak a zacskóban, hogy aztán elkezdődhessen a növekedésük az anyjuk hasában. Ez azt is jelenti, hogy egy hím kivétele után is születhetnek kicsik. Elevenszülő, 20-200 utódot hoz világra 4-5 hetente. Az elleni készülõ nõstény hasa betelt, rajta sötét, megnövekedett terhességi folt figyelhetõ meg, viselkedése lelassul, félrehúzódik egy sarokba vagy nyugodt búvóhelyet keres. Amire nagyon vigyázni kell, hogy az apaszifó ne kerüljön az ivarérett lánya közelébe, és ugyanez érvényes a fiú-anya párossal is. Ilyenkor gyenge utódok jönnek a világra. Lehetnek gerinferdült kicsik, lehetnek akik hamar elkapnak betegségeket, ami az egészséges halaink számára sem jó. Éppen ezért vigyázzunk, nehogy vérfertőződés történjen. (A párosodást elősegíthetjük, ha az akváriuménál egy kissé hidegebb vizet engedünk az akváriumba) A különböző tenyészváltozatok egy részének szaporítása nehezebb, mint a vad típusé. Ezek egyrészt kevésbé szaporák, másrészt sokkal igényesebbek, mint a vad változatok. Így az aranyvörös színű egyedek mindkét ivarban gyakran terméketlenek. Másrészt akad néhány szifó fajta, amelynél csekély számú nőstény tud életképes utódokat világrahozni.
Szülés:
Mikor látjuk, hogy beindult a szülés, akkor el kell dönteni kivesszük, vagy nem? Ha nem vesszük ki, akkor érdemes az akvárium környezetét besötétíteni,(letakarni, függönyöket elhúzni) hogy minél több utód tudjon elbújni a növények között. Ezután mi csak annyiban járulhatunk hozzá a kicsik felneveléséhez, hogy jól etetjük a többi halat. Ha kivesszük, akkor feltételezhetően több utód marad meg. Sok múlik azon is, hogy el vannak-e különítve az anyától, vagy ott úszkálnak előtte, mint áldozatok. Az anya sajnos megeheti őket. Éppen ezért célszerű egy szülőszobát beszerezni.
Itt az utódok lejebb süllyednek közvetlenül a szülés után, és nem válnak az anya táplálékává. Lehet látni, hogy a fenti részt, ahol az anya szül, el lehet választani, és akkor az egyik oldal üres marad a kicsik számára, amely feltétlenül szükséges, hiszen születés után fel kell hogy menjenek a levegőre, ugyanakkor éredemes az ellető ketrecet az akvárium fény felőli oldalától legtávolabbi, legsötétebb sarkába tenni. Az újszülött halak ugyanis a fény felé törekednek, és így igen hamar kikerülnek az anyjuk által veszélyeztetett térből. Miután az anya végzett, helyezzük át a kisebbeket egy nevelőakváriumba. Ott nőhetnek egészen addig, amíg nyugodt szívvel be lehet rakni őket a nyagyobbakhoz. Az elején a nagyok rájuk vetik magukat, de bízzunk a kicsikben, el fognak menekülni, és a nagyobbak látni fogják, hogy ez nem kaja. A kicsik növekedése nagyban függ a rendelkezésre álló helytől, és az etetéstől. Ha minden 2. vagy 3. nap etetjük őket, akkor ki merem jelenteni, 5 hónaposan is olyan kicsik lesznek, mint egy jól feljlett 2 hónapos. Az oxigénhiány is igen súlyos növekedéscsökkentő tényező, amellett halainkat igen fogékonnyá teszi különböző betegségek iránt. Ezért kerülni kell a túlzsúfolt elhelyezést is, vagy megfelelő szellőztetéssel és filtrálással kell biztosítani az oxigénszükségletet. Csökkenteni kell tehát a víz szennyeződését, gátolni kell a különböző mikroorganizmusok elszaporodását, mert ez közvetve csökkenti a halaink számára felvehető oxigénmennyiséget. Sok szerencsét mindenkinek! Akinek kérdése, kérése van, az forduljon hozzám, de mivel itt nincs "Kérdések és válaszok" menüpont, ezért ha kérdésetek lenne, akkor egy másik oldalamra írjatok.